Portré
Ljubimov Jurij Petrovics
Életrajz
Tanulmányok: Vahtangov Színházi Stúdió, Moszkva.
Életút: 1940–47 kat., 1941– filmszínész, 1947–60 a Vahtangov Színház rendezője, színésze, 1960–64 a Puskin Színház rendezője, 1964–84, 1989–93 a moszkvai Taganka Drámai Színház ig., főrendezője, 1984 elhagyja a SZU-t, áll.polgárságától megfosztják, 1987 hazatér, 1989 visszakapja áll.polgárságát, Jeruzsálemben él, 1999– magy. áll.polgár. 1953–63 a Scsukin Színműv. Főisk. tanára, ig. Állami Díj (1952), az OSZSZSZK érdemes művésze (1954), népművésze (1992).
Főbb szerepei: Oleg Kosevoj (Fagyejev: Az ifjú gárda), Tyatyin (Gorkij: Kispolgárok), Chris (Miller: Édes fiaim), Benedek (Shakespeare: Sok hűhó semmiért), Mozart (Puskin: Kis tragédiák), filmen: Színes filmnovellák (1941), Nappalok és éjszakák (1944), Uborka, a repülőtér gyöngye (1946), Pilótaszerelem (1946), Veszélyes vizeken (1947), Külvárosi fiú (1947), Robinson (1947), Micsurin (1948), Három találkozás (1948), Vidám vásár (1949), Bjelinszkij (1951), A nagy muzsikus – Glinka (1952), Jegor Bulicsov és a többiek (1953), Sok hűhó semmiért (1956), Két színésznő, egy szerep (1956), Kigyúlnak a fények (1958), Ember a Föld nevű bolygóról (1958), XVIII. Káin (1963), Hosszú búcsúzás – Ljubimov és a Taganka (1984 NSZK, dok.).
Főbb rendezései: Brecht: A szecsuáni jólélek (1963), Reed–Ljubimov: Tíz nap, amely megrengette a világot (1965), Brecht: Galilei élete (1966), Gorkij: Az anya (1969), Vasziljev: Csendesek a hajnalok, Shakespeare: Hamlet (1972), Dosztojevszkij–Ljubimov: Bűn és bűnhődés (1978), Trifonov: Csere (1979), Trifonov: Ház a rakparton (1980), Vlagyimir Viszockij (1981), Brecht–Weill: Háromgarasos opera (1981), Csehov: Három nővér (1982), Whiting: Ördögök (1985), Babel: Alkony (1985), Puskin: Borisz Godunov (1987), Erdman: Az öngyilkos (1990), Szimonov: Élők és holtak, Moliére: Tartuffe, Weiss: A vizsgálat, Jeszenyin: Pugacsov, Bulgakov: A Mester és Margarita, Paszternak: Doktor Zsivago, Dosztojevszkij: A kamasz, Karamazov testvérek, Ördögök,
operák (Borisz Godunov, Anyegin, Kisvárosi Lady Macbeth, Don Giovanni).
Életút: 1940–47 kat., 1941– filmszínész, 1947–60 a Vahtangov Színház rendezője, színésze, 1960–64 a Puskin Színház rendezője, 1964–84, 1989–93 a moszkvai Taganka Drámai Színház ig., főrendezője, 1984 elhagyja a SZU-t, áll.polgárságától megfosztják, 1987 hazatér, 1989 visszakapja áll.polgárságát, Jeruzsálemben él, 1999– magy. áll.polgár. 1953–63 a Scsukin Színműv. Főisk. tanára, ig. Állami Díj (1952), az OSZSZSZK érdemes művésze (1954), népművésze (1992).
Főbb szerepei: Oleg Kosevoj (Fagyejev: Az ifjú gárda), Tyatyin (Gorkij: Kispolgárok), Chris (Miller: Édes fiaim), Benedek (Shakespeare: Sok hűhó semmiért), Mozart (Puskin: Kis tragédiák), filmen: Színes filmnovellák (1941), Nappalok és éjszakák (1944), Uborka, a repülőtér gyöngye (1946), Pilótaszerelem (1946), Veszélyes vizeken (1947), Külvárosi fiú (1947), Robinson (1947), Micsurin (1948), Három találkozás (1948), Vidám vásár (1949), Bjelinszkij (1951), A nagy muzsikus – Glinka (1952), Jegor Bulicsov és a többiek (1953), Sok hűhó semmiért (1956), Két színésznő, egy szerep (1956), Kigyúlnak a fények (1958), Ember a Föld nevű bolygóról (1958), XVIII. Káin (1963), Hosszú búcsúzás – Ljubimov és a Taganka (1984 NSZK, dok.).
Főbb rendezései: Brecht: A szecsuáni jólélek (1963), Reed–Ljubimov: Tíz nap, amely megrengette a világot (1965), Brecht: Galilei élete (1966), Gorkij: Az anya (1969), Vasziljev: Csendesek a hajnalok, Shakespeare: Hamlet (1972), Dosztojevszkij–Ljubimov: Bűn és bűnhődés (1978), Trifonov: Csere (1979), Trifonov: Ház a rakparton (1980), Vlagyimir Viszockij (1981), Brecht–Weill: Háromgarasos opera (1981), Csehov: Három nővér (1982), Whiting: Ördögök (1985), Babel: Alkony (1985), Puskin: Borisz Godunov (1987), Erdman: Az öngyilkos (1990), Szimonov: Élők és holtak, Moliére: Tartuffe, Weiss: A vizsgálat, Jeszenyin: Pugacsov, Bulgakov: A Mester és Margarita, Paszternak: Doktor Zsivago, Dosztojevszkij: A kamasz, Karamazov testvérek, Ördögök,
operák (Borisz Godunov, Anyegin, Kisvárosi Lady Macbeth, Don Giovanni).
Képsorozatok
Válassza ki a keresett személy nevének kezdőbetűjét vagy használja a keresőt!
-
InterjúkA senki fája
Árpád, elindítom a telefonon a rögzítést, kezdjük.
– Velem ilyen tekerős izével kellene felvenni ezt a beszélgetést, amivel Bartókék dolgoztak annak idején. A régmúltból maradtam itt, az passzolna hozzám.Bérczes László -
InterjúkÖt és fél évtized a fényben
László Béla neve több generáció számára összeforrt a szolnoki Szigligeti Színház előadásaival. Több mint ötvenöt éve dolgozik a színházi háttérben, világosítóként majd fővilágosítóként rendezők, színészek és nézők élményeit formálja láthatatlanul, mégis meghatározó módon. Váradi Nóra -
InterjúkA Budapest- Orfeumtól a meglepetés vendégig
Az 1980.X.11.-én megjelenő Film Színház Muzsika c. művészeti újság megírta, hogy lapzárta után adták át a Színikritikusok díját a Fészek Klubban. A különdíjat a Budapest-Orfeum három szereplője nyerte el: Benedek Miklós, Császár Angela, Szacsvay László. Lovas Ildikó
