Amikor Einstein elmagyarázza Chaplinnek a speciális relativitáselméletet
Varga Bence összefoglaló írása Albert és Einstein című bemutatónk kapcsán. Köszönjük!
A darab talán legemlékezetesebb pontja, amikor a nagyszerű, ám kissé bohókás tudós egy zseblámpa segítségével, néhány másodperc alatt elmagyarázza barátjának a speciális relativitáselmélet lényegét, az idődilatáció fogalmát.
Elsősorban azonban a legfontosabb, hogy két rendkívüli zseni karaktere rajzolódik ki, két, a szó szoros értelemben vett alkotó emberé, felvillantva, milyen csekély különbség van tudós és művész szenvedélye között.
Mindketten egy életen át dolgoznak, kutatnak, már-már megszállottan keresve az elérhetetlen végső igazságot, ki a kamera mögött, ki az egyenletek világában. A tökéletesség felé törekednek, holott a maguk példáján tanulják meg, hogy e törekvésükben sohasem fognak sikerrel járni. Esendőségük és humanizmusuk teszi rendkívül szerethetővé őket.
S ha az egész pályájában gondolkodunk, a ’60-as évek is bejönnek a képbe. Az egykori színházigazgatóval, rendezővel és a ma is aktív színésszel beszélgettünk.
Balázs Áron színművész, az Újvidéki Művészeti Akadémia tanára, aki feladta a társulati létformát a tanári hivatásért, ám maradt szabadúszó színész, így azóta Vajdaság minden színházában láthattuk játszani. Legutóbb a Zentai Magyar Kamaraszínház Sirályában öltötte magára a két karakterből gyúrt doktor szerepét.
Szigligeti Ede örökzöldje régi-új színház, erős mai tartalmakkal. Vecsei H. Miklós változatát ifj. Vidnyánszky Attila előbb a Budaörsi Latinovits Színházban vitte színre. Azt egyik társulatalapító produkcióként hozták létre. „A jó darabokat szokták átírni, nem a rosszakat” – idézték Mészöly Dezsőt. És évekig átütő siker lett. Ezt igazították most vígszínházira. A Liliomfi előadása ismét fergeteges.
Interjúk
Interjúk
Művészek írták
