Jónás Tamás művét Tóth József adaptálta színpadra. A Jászai Mari díjas színész a Kolibri színész-, bábszínész-képző stúdiójának vizsgaelőadásaiban többször kipróbálta magát a direktori székben. A Lélekvesztő szövegkönyvének pontosításán és az előadás előkészítésén egész nyáron dolgozott – „hivatalos" értelemben vett rendezői debütálásával nem titkoltan az ifjúsági darabok határát feszegeti.

Tóth József nem törekedett arra, hogy a mű élét, durvaságát tompítsa. Mint mondja, az alkotóknak a fiatalokat is normálisan gondolkozó lényeknek kell felfogni, komolyan kell hozzájuk fordulni, nem lehet „lebutítani" miattuk egy darab mondanivalóját. Ha a családi kiszolgáltatottság témájának és a dráma nyelvezetének befogadása korai számukra, az majd a gyakorlatban kiderül - az első előadások mindig ennek tesztelésére szolgálnak. „A Lélekvesztő bemutatásával azonban mindenképpen fontos tapasztalatot szerzünk arra vonatkozóan, hol húzódik az ifjúsági színjátszás határa."

A visszatérő témáit versben, kisprózában és regényben publikáló Jónás Tamást barátja, Zalán Tibor beszélte rá színdarab írására. A szerző a dráma valamennyi szereplőjét néhai és valahai ismerőséről, rokonáról mintázta, a történet azonban fiktív. „Törekedtem a hatáskeltésre, ugyanakkor őszinte művet írtam. Nem színpadban gondolkodtam, hanem papírban" – mondja.

Jónást izgatja, vajon élvezhető lesz-e az előadás azon nézők számára, akik semmit sem tudnak róla és történeteiről. Ugyanis lenyűgözte, ahogy a darab alkotói, mint fogalmaz, elkezdték megélni a szöveget, és hozzáálmodtak ezt-azt, hogy az meg is jelenhessen. „Eddig nem találtam semmilyen nézőpontot, ahonnan értelme lenne az elégedetlensé-gemnek."