A darab, melyet a német irodalomtörténet, mint a leghatalmasabb polgári tragédiát tart számon. Magába sűríti a XVIII. század végének forradalmi, társadalmi konfliktusait. Szenvedélyes vádirat a kis, széttagolt német államok akkori viszonyai ellen. Hercegi szeszély és kegyencnő-uralom. Hivatali korrupció és jogtiprás. Megvásárolható méltóságok és árubabocsátott katonák. Nemesi dölyf és hétrétgörnyedő polgári alázat. Az arisztokrácia feneketlen romlottsága, amely mérgezi magát a népet is - mindez élethű valóságban kavarog ebben a fojtólégkörű drámában.

Az író lávaként előtörő pártos haragja áramlik a megkövesedett, önmagukat túlélt oligarchák és előítéleteik ellen. Természetellenes, rothadt és cinikus világszemléletükkel szembeállítja a - bár kevésbé művelt, de az ábrázolt korban becsületes - kispolgári erkölcsi tisztaságot, s ezzel átviszi a polgári forradalmat az érzelem területére. A szív jogára apellál a feudális önkénnyel szemben.
(Ferdinánd és Lujza szerelmét az ármány kezdi ki. A szerelem úgy bontakozik ki előttünk, mint egy gyönyörű virág nyílása, mely nem akadályozható meg).

A mű az amerikai függetlenségi háború idején, nem sokkal a nagy francia forradalom kitörése előtt íródott. A maga korában telve volt izzó politikai aktualitásokkal. Félreérthetetlen az a kép, amely Schiller az udvari életről rajzol. Amikor a költő egy kis német fejedelemségi udvar züllöttségét ábrázolja, amely tönkreteszi az országot. A fejedelem eladja népének fiait, mint zsoldosokat Amerikába, hogy kedvesének ékszereket vásárolhasson - nem holmi képzelt államról ír, hanem szülőföldjéről, a kis württembergi fejedelemségről, Karl Eugen hercegről, ádáz ellenségéről és szeretőjéről, Hohenheim grófnőről.