„A por, a szél és a víz munkája belepi utolsó épületeinket, utainkat, alkotmányainkat. Tudom, lesznek művészek, és ebben áll életem reménye, akik fogyó életünk növekvő lázában igyekeznek majd akár évmilliókra szóló nyomot hagyni anyagban, jelrendszerben. Tartósan és cáfolhatatlanul az utánuk, vagy máshonnan jövő értelmes lények számára. Jelet hagyni, hogy voltunk, és elbuktunk, de lényünkben és e jelekben a magyarázat.” - Kondor Béla

Kondor Béla grafikus, festő és nem utolsó sorban költő, a magyar szellemi élet egyik kimagasló személyisége. Ma alig ismerik. Camus szerint, ha nem ebben az országban él, Picassóhoz hasonló híresség válhatott volna belőle. Lehetősége volt elmenni, mégis itt maradt. Miért?

Növelte azoknak hosszú sorát, akik ideje korán meghalnak, mert másképp gondolkodnak, látják és mutatják a kivezető utat a balsorsból, ami régen tép, és nem találnak igazi megértésre. Miért?

Hogy lehet élhetőbbé tenni az életet ebben az országban? Mert lehetne. És ha igen, akkor miért nem?

Az előadás Kondor Béla és mások írásai alapján készült, dalokkal és élő zenével.