\"Sokszor tűnődtem, vajon nem belemagyarázás-e mindaz a szenvedély, amit ezekbe a szép, szabályos versekbe belelátnak. Aztán rájöttem, hogy nem lehet véletlen, ha egy költő versei ilyen belemagyarázást megengednek, sot kihívnak. A sorok mögött örvények, titkos gondolatok rémlenek. A dráma a végén azzal az ízzel hagy, mintha a szerelem mély poklaiba ereszkedtünk volna. A szenvedély, az erotika, mint \"rejtelmes flúdium\" árad a jeleneteken át... Racine-nál minden a szerelem.\" - írja Babits Mihály erről a szenvedélyes szerelemben, féltékenységben, hatalomvágyban, megaláztatásban, gyűlöletben tobzódó - és mindezekkel együtt -, gyönyörű darabról. Minden a szerelem és a hatalom. Titus szerelmes Bereníkébe, és szerelmes a hatalomba. Titus Róma császári trónjára készül, és Bereníké idegen. És Titus fél, hogy \"Róma vére nem tűri az idegenekét...\"

Azt remélem, hogy egy szép - de végletesen szenvedélyes, elsöprő lendületű, erotikus. Szerelmes előadás kikezdheti a szép - de unalmas, Racine képet, mely valljuk be, inkább szájhagyomány alapján, mint a látott előadások következményeként él bennünk. Hisz mikor játszottunk - láttunk Racine-t?