Malkin szájában Sherlock Holmes-i pipa lóg. A hasisfüst puha takaróként teríti be a magánnyomozó irodát, ami egyúttal nepáli büfé is, valahol a pesti romkocsma negyedben. A mámor ködét telefoncsörgés oszlatja el. W. úr az. Valaha rendőr volt és Malkin főnöke. Most haldokló maffiózó, aki a rózsadombi villájába szólítja az egykori tanítványt. W. úr veszedelmesen vonzó ikerlányairól kellene levakarni egy piti kis zsarolót. Malkin szemei az áramvonalas női lábakra tapadnak, és a tűsarkúk nyomába szegődik, amik Bifsztekhez, az éjszakai élet új császárához vezetik el. Bifsztek veszélyt jelent W. úr lányaira, és ez felébreszti a Malkinban szunnyadó kopóösztönt. Az egykori főnökéért megtenne bármit. Pedig lehet, hogy nem kellene...

A W. úr üzen a Chandler-krimik és a film noirok világát idézi meg, de nem a harmincas évek fülledten elegáns Los Angelesében játszódik, hanem napjaink Budapestjén. A figurák a képzelet szülöttei, és mindannyiunk nagy szerencséje, hogy csak az előadás világában léteznek.