Portré
David Doiashvili
Életrajz
Már többször dolgozott Shakespeare tündérmeséjével, egyre mélyebb és mélyebb rétegeit feltárva annak. Az álom és a valóság titokzatos viszonyát járja körül ezúttal is, amely során a szereplők egy szövevényes érzelmi labirintusba keverednek, és felborul bennük mindaz, amit addig magukról, illetve egymásról gondoltak. „A mesteremberek jeleneteiben nemcsak a paródiát látom, hanem a színházi lét fájdalmasan nevetséges tragikumát is, és dramaturgiailag úgy éreztem, hogy a Théseus palotájában zajló színjátéknak – minden komikuma mellett – prófétikus, szinte végzetszerű felhangjai vannak.” – vallja a grúziai Tbiliszi Állami Zenés és Drámaszínház főrendezője, akinek színházművészete jól illeszkedik a Budapesti Nemzeti Színház eszményéhez, mely a hagyomány, korszerűség és nemzetköziség jegyében szólaltatja meg műveit.
-
Interjúk
„Minőségpárti voltam egész életemben.”
S ha az egész pályájában gondolkodunk, a ’60-as évek is bejönnek a képbe. Az egykori színházigazgatóval, rendezővel és a ma is aktív színésszel beszélgettünk. Farkas Éva -
Interjúk
„Még mindig kíváncsi vagyok magamra”
Balázs Áron színművész, az Újvidéki Művészeti Akadémia tanára, aki feladta a társulati létformát a tanári hivatásért, ám maradt szabadúszó színész, így azóta Vajdaság minden színházában láthattuk játszani. Legutóbb a Zentai Magyar Kamaraszínház Sirályában öltötte magára a két karakterből gyúrt doktor szerepét. Szerda Zsófia -
Művészek írták
Színházcsinálás: Liliomfi
Szigligeti Ede örökzöldje régi-új színház, erős mai tartalmakkal. Vecsei H. Miklós változatát ifj. Vidnyánszky Attila előbb a Budaörsi Latinovits Színházban vitte színre. Azt egyik társulatalapító produkcióként hozták létre. „A jó darabokat szokták átírni, nem a rosszakat” – idézték Mészöly Dezsőt. És évekig átütő siker lett. Ezt igazították most vígszínházira. A Liliomfi előadása ismét fergeteges. Szegő György