Portré
Bozsó József
Életrajz
“Ha nem vagyok színpadon két, három hétig, már elvonási tüneteim vannak”
Az én történetem
Anyukámnak köszönhetem az érdeklődésemet és a tehetségemet is. Ő szeretett volna színésznő lenni, de akkoriban, mikor fiatal volt (az 50-es években) faluhelyen nehéz volt kitörni a mindennapi élet nehézségeiből. De mikor már megszülettem minden színdarabot, operettet, filmet meg kellett néznünk a televízióban. Azt szoktam mondani, hogy az anyatejjel szívtam magamba a színház szeretetét.
Régebben, kb. 25 – 30 évvel ezelőtt még az Operettszínházban dolgoztam, de gyakran vendégszerepeltem a Békéscsabai Jókai Színházban operettekben, sőt koreografáltam színdarabokat (pl. Szidike lakodalma). Nagyon megszerettem a várost és a színházat. 7-8 éve pedig állandósult az ittlétem és már nem tartom magam egyáltalán „vendégnek”.
Ha nem vagyok színpadon két, három hétig, már elvonási tüneteim vannak. Létszükséglet.
Talán legjobban az általam írt és rendezett mesedarabokra vagyok a legbüszkébb. Azon belül is a Kukac Kata kalandjaira, a Rigócsőr királyfira és a Hagymácskára. Mindhármat Kocsák Tiborral közösen írtuk.

-
Interjúk
A senki fája
Árpád, elindítom a telefonon a rögzítést, kezdjük.
– Velem ilyen tekerős izével kellene felvenni ezt a beszélgetést, amivel Bartókék dolgoztak annak idején. A régmúltból maradtam itt, az passzolna hozzám.Bérczes László -
Interjúk
Öt és fél évtized a fényben
László Béla neve több generáció számára összeforrt a szolnoki Szigligeti Színház előadásaival. Több mint ötvenöt éve dolgozik a színházi háttérben, világosítóként majd fővilágosítóként rendezők, színészek és nézők élményeit formálja láthatatlanul, mégis meghatározó módon. Váradi Nóra -
Interjúk
„Hálás vagyok a sorsnak, amiért sok minden megadatott”
– mondja Lengyel György a 90 éves Jászai Mari- és Kossuth -díjas, professzor emeritus színházi rendező otthonában, ahol baráti interjúra kereste fel Szakonyi Károly. Szakonyi Károly






















