'Nagyon inspiráló, amikor ilyen közel ülnek a játékhoz'
Korcsmáros Felícia interjúja Epres Attilával és Pál Andrással az Albert és Charlie című bemutatónkkal kapcsolatban. Köszönjük!
Két ilyen hatalmas koponya, akik finoman fogalmazva sem átlagos figurák, miért lehetnek érdekesek a hétköznapi emberek számára?
Pál András: Chaplin és Einstein azért érdekes, mert humanistaként nem önmagukat helyezték piedesztálra, hanem a művészet komolysága, valamint a tudomány fontossága foglalkoztatta őket. Ők nem a saját nagyságukat hirdették, hanem azzal foglalkoztak, ami valóban számít. Mindkettejükben volt valami jó értelemben vett megszállottság.
Epres Attila: Tulajdonképpen két olyan emberről van szó, akik a zsenialitás és az esendőség kettősségében mutatkoznak meg a legjobban: egyrészt a világ nagy koponyái, másrészt hétköznapi emberek, akik ugyanúgy bajlódnak a saját hibáikkal, mint mi, ez teszi őket rendkívül szerethetővé a nézők számára.
S ha az egész pályájában gondolkodunk, a ’60-as évek is bejönnek a képbe. Az egykori színházigazgatóval, rendezővel és a ma is aktív színésszel beszélgettünk.
Balázs Áron színművész, az Újvidéki Művészeti Akadémia tanára, aki feladta a társulati létformát a tanári hivatásért, ám maradt szabadúszó színész, így azóta Vajdaság minden színházában láthattuk játszani. Legutóbb a Zentai Magyar Kamaraszínház Sirályában öltötte magára a két karakterből gyúrt doktor szerepét.
Szigligeti Ede örökzöldje régi-új színház, erős mai tartalmakkal. Vecsei H. Miklós változatát ifj. Vidnyánszky Attila előbb a Budaörsi Latinovits Színházban vitte színre. Azt egyik társulatalapító produkcióként hozták létre. „A jó darabokat szokták átírni, nem a rosszakat” – idézték Mészöly Dezsőt. És évekig átütő siker lett. Ezt igazították most vígszínházira. A Liliomfi előadása ismét fergeteges.
Interjúk
Interjúk
Művészek írták
